Kevés alkotás került olyan közel a tudat sérülékenységének és az élet végének ábrázolásához, mint Janisch Attila filmje. Az idős régésznő tanítványaival kutatási eredményeit ünnepli. Szülőföldjén járnak, mikor kiszáll az autóból egyedül folytatja útját. Egyre inkább eltéved az éjszakában. Az ébrenlét és az álom határán jár, a halál pillanata felé tart, amely már nem is pillanat, hiszen túl van az idő személyes tapasztalatán. Víziói egyszerre idézik meg Hitchcock, Bergman és Resnais látásmódját. A főszerepet játszó Törőcsik Marinak ez a legerőteljesebb, legösszetettebb időskori alakítása.

Few works have come so close to depicting the fragility of consciousness and the end of life as this film by Attila Janisch. An elderly archaeologist celebrates her research findings with her students. She is returning to the land of her birth when she suddenly decides to get out
of the car and continue on her way alone. However, as night approaches she becomes increasingly lost. Poised between waking and dreaming, she moves towards the moment
of death, which is not actually a moment because she is beyond the personal experience of time. Her visions evoke the attitudes of Hitchcock, Bergman and Resnais. Playing the lead role, this is Mari Törőcsik’s most powerful, most complex mature acting.