1951 nyarán Budapesten, a Rákosi-korszak közepén a fiatal Friedmann Sára boldogan éli az életét – van lakása, jóképű udvarlója, és a munkahelyén is megbecsülik. Amikor egyik reggel féltestvére, Gaál Ilona nem jelenik meg a munkahelyükön, Sára aggódni kezd – mi van, ha kitelepítették őket? Ráadásul főnöke, a kérlelhetetlen Patkósné is rajta kéri számon Ilona eltűnését - így Sára kénytelen elindulni Ilonáékhoz, hogy a végére járjon a dolognak. Ott azonban olyasmi fogadja, amire álmában sem számított: aznap hajnalban két ávós toppant be a lakásba, és azóta az egész Gaál család a saját lakásuk foglya (beleértve Ilona férjét, Ernőt, Peti fiukat, Eszti keresztlányukat és még az albérlőjüket, Silbiger Boriskát, a híres jósnőt is). De ami még ennél is furcsább – az ávósok mindenkit, aki bekopogtat hozzájuk, szintén ott tartanak, beleértve az Ilona keresésére induló sógornőjét, Ellát, és persze magát Sárát is. A két hallgatag ávósból semmit nem lehet kiszedni. Sára gyanakodni kezd: ilyesmi nem történik ok nélkül – mi van, ha a rokonai tényleg belekeveredtek valamibe? Ahogy telnek a napok, és egyre csak gyűlnek a lakásban a foglyok (további rokonok, házmester, volt cseléd, csecsemő, kifutófiú és mások színesítik a palettát), az összezártság és a félelem egyre abszurdabb helyzeteket eredményez. Közben Sára is egyre vadabb elméleteket gyárt, és hamarosan választás elé kerül: a családjában bízik-e meg, vagy a rendszerben, amiben néhány nappal korábban még hinni tudott?