Eunice (Fernanda Torres) boldogan él férjével és közös gyermekeikkel Rio de Janeiróban. A férj, Rubens Paiva azonban ellenzéki politikus, az épp regnáló katonai diktatúra egyik hangos kritikusa, így 1971-ben a hatóságok erőszakkal elviszik őt otthonából. Eunice és a gyerekek ezáltal nemcsak a családfő hiányával, de az elnyomó rendszer valódi arcával is szembesülnek. Évekig várják vissza Rubenst, aki lehet, hogy soha nem térhet már haza. Eunice azonban nem nyugszik, és elhatározza: megkeresi eltűnt férjét.

Walter Salles családdrámába oltott politikai krimije a később ügyvédként és emberi jogi aktivistaként híressé vált Eunice Paiva szemszögéből mutatja be Brazília történelmének egyik legsötétebb időszakát. A film Eunice és Rubens legidősebb fiának, Marcelo Rubens Paivának az azonos című könyve alapjánkészült, aki apja eltűnése idején 11 éves volt. 

A három Oscar-díjra jelölt (legjobb film, legjobb nemzetközi film, legjobb női főszereplő) Én még itt vagyok nagyszabású, évtizedeken átívelő, megrázó portré egy családról, akik az igazság keresésére tették fel az életüket.
Az Én még itt vagyok hihetetlen sikerszériát fut, ősszel a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat, majd a New York-i és a torontói filmfesztiválok programjában is szerepelt. Fernanda Torres-t olyan színésznők társaságában jelölték Golden Globe-ra a legjobb női főszereplők kategóriájában, mint Nicole Kidman, Angelina Jolie, Tilda Swinton és Kate Winslet, kisebb meglepetésre pedig első brazil színésznőként meg is kapta a díjat. A filmben Torres mellett szerepel az édesanyja, Fernanda Montenegro is, akit ugyanúgy egy Walter Salles-rendezés, a Központi pályaudvarban nyújtott alakításáért jelöltek Golden Globe-ra és Oscarra 1999-ben.