Van egy aszályok által felperzselt, vízhiánnyal küzdő hely, ahol áll egy kunyhó, melynek neve: „School of Hope”, azaz a remény iskolája. A globális felmelegedés okozta aszályok és kiszáradt föld rendkívül megnehezítette a marokkói sivatag nomádjainak életét, így kevés olyan maradt köztük, aki folytatni tudja a vidéki tájakon a pásztorkodó hagyományos életmódot.

Mohamed El Aboudi School of Hope című filmje a remény iskolájába járó gyerekeket és az életüket követi, akiknek néha 12 km-t kell gyalogolniuk az iskoláig. Ez egy megterhelő út, és a szülők némelyike megérzi az otthoni munkák terén a gyerekek hiányát. Vannak azonban olyanok is, akik küzdenek a kis agyagépületért, és azokért a lehetőségekért, amit elhozhat a gyerekeik számára. A film kiválóan kiemeli az oktatás fontosságát, kontrasztba helyezve az Oulad Boukais törzs hagyományos életmódjával, ami napjainkra egyre bizonytalanabbá vált.

In a place where droughts have scorched the ground and water is scarce, a little hut known as the School of Hope stands. Due to global warming the droughts and dry land has made the lives of nomads in the Moroccan desert very difficult, leaving very few to continue their traditional lifestyle of herding animals in the rural regions.

Mohamed El Aboudi’s School of Hope follows the children who attend the School of Hope and their lives, as they sometimes have to trek 12 km to get to school. It is a taxing journey, and the children’s absence from their workload at home is felt by some parents. Others however, fight for the little clay building, and the possibilities it can bring for their children. Over the course of the film, the value of education is highlighted in stark contrast to the traditional livelihoods of the Oulad Boukais tribe, which in this day and age is becoming more and more uncertain.