Egy emlékezetes találkozás története: a fiatal Claude Lanzmann 1958-ban tagja volt a nyugat-európai ifjúkomministák delegációjának, akik a pusztító koreai háború után először látogattak el Észak-Koreába. Ekkor ismerte meg Kim Kun Sunt, a phenjani Vöröskereszt kórház ápolónőjét. A „napalm” volt az egyetlen közös szavuk. A Shoah legendás rendezője saját kamerája elé áll, hogy felidézzen egy rövid ideig tartó, de mélyre ható szerelmet, amely hatvan éven át kísértette. Ahogy Jordan Mintzer (Hollywood Reporter) fogalmaz: „A végeredmény páratlan megközelítése egy helynek és népnek, amelyet csak a hírekből és a kormánypropagandából ismerünk, de csak ritkán látunk filmen, emberi nézőpontból.”

Napalm is the story of a memorable encounter between a young Claude Lanzmann, who was a member of the 1958 Western European delegation of young communists visiting North Korea after the devastating Korean war, and a nurse, Kim Kun Sun, who worked for the Korean Red Cross hospital in Pyongyang. Napalm is the only word they had in common. The legendary director of Shoah turns the camera on himself to recount this powerful and fleeting love affair that haunted him for sixty years. As Jordan Mintzer (Hollywood Reporter) puts it, "What results is a unique look at a place and people who we have mostly known through news reports or government propaganda, but rarely in movies through such a human point of view”.