Karrer napjai mozdulatlan időtlenségben telnek a szürke bányászvárosban. Egyetlen vágya, hogy megszerezze magának a helyi bár énekesnőjét. A kocsmárostól egy csomag elszállítására kapott titkos megbízást, ezért felajánlja a nő férjének. Az ő távollétében Karrer megkapja ugyan az asszonyt, de az később mégis a kocsmárosé lesz. A megcsalt és becsapott férfi az egész kompániát feljelenti a rendőrségen. Hosszú monológokban értelmezi a leépülés létállapotát, amely mintegy folytatódik az állandó esőben, sárban szétmálló, szürke környezetben. Tarr Béla itt alakítja ki a Sátántangóban kiteljesedő, világsikert hozó fekete széria stílusát. Víg Mihály repetitív zenéje különös autentikus rétegként erősíti az éppen széthulló, nyomorúságos kelet-európai világáról alkotott képet.