1959, Párizs. A Cahiers du Cinéma köréhez tartozó alkotók – köztük François Truffaut és Claude Chabrol – a hagyományos formákkal szakítva új filmnyelvet keresnek. A fiatal filmkritikusból rendezővé váló Jean-Luc Godard első nagyjátékfilmje, a fiatal Jean-Paul Belmondo és a varázslatos Jean Seberg főszereplésével készülő Kifulladásig forgatását készíti elő. Az alkotói folyamat lendületes és újszerű: utcai helyszínek, rengeteg improvizáció, kézikamerás felvételek és merész vágások formálják azt a filmet, amely később a francia új hullám egyik meghatározó alapművévé válik.

Richard Linklater fekete-fehér filmje a fiatalos lendületet és az alkotói szabadság felszabadító energiáját ragadja meg, miközben visszarepít a késő ötvenes évek Párizsának közegébe. Egyszerre korrajz és tisztelgés a múlt legendái előtt, amely a filmművészet megújulásának pillanatát és a mozi transzformatív erejét ünnepli.